Kenyér és csoki. Bevallom ez a két étel mindennapi étkezésem része volt az inzulinrezisztencia előtti időkben. Leginkább az XXL-es sportszelet. Így tengettem életem a cukorszintre figyelés felhőtlen időszakában. Azóta persze rájöttem, hogy ildomos lett volna korábban is hangsúlyt fektetni erre a méltatlanul elhanyagolt igazságra, hogy az édes élet nem feltétlenül cukros. Sőt.

-Hirdetés-

Ma már a sok tanulásnak, olvasásnak, nagyszerű csoporttársaknak köszönhetően ehetek kenyeret és sportszeletet anélkül, hogy gyilkolnám a hasnyálmirigyem.

A gyökérkenyér cipócska recept egyszerű és gyúrást sem igényel.

A szárazanyagokat (teljes kiőrlésű tönkölybúzaliszt, finom búzaliszt, lenmag, tökmag) kimértem és összekevertem egy mély tálban. Langyosra melegítettem a vizet, hogy könnyebben el lehessen keverni benne a friss élesztőt.

Egy fakanállal eloszlattam az élesztős vizet a lisztes-magvas-sós keveréken úgy, hogy minden részre egyenletesen jusson belőle.

Enyhén nedves ruhával takartam le a tálat. Körülbelül 4-6 órát kellett volna keleszteni, de a szombati teendők miatt megcsúsztam. Nyolc óra kelesztés lett belőle. Ez túlzásnak bizonyult, mert hiába öntöttem erősen lisztezett felületre a tésztát, lehetetlen volt háromszor meghajtogatni, ahogy az eredeti receptben van. Korábban, mikor betartottam a 4 óra kelesztést, akkor könnyedén sikerült.

Egyáltalán nem tűnt kenyér állagúnak, ezért kibéleltem egy edényt sütőpapírral és átemeltem egy nagy, lapos kanál segítségével. Picit még megszórtam a tetejét liszttel és vizes kézzel megtapogattam a tetejét.

Előmelegített sütőbe tettem úgy, hogy a sütő aljába egy tepsiben vizet tettem.

Körülbelül 30 perc alatt sült meg. Tűpróbával ellenőriztem. Az eredeti receptben cipócskákról van szó. Én is készítettem már belőle nyolc cipócskát, de most kenyérre vágytam. Nagyon ízletes kenyér lett. Végre ehettem uzsonnára egy egyszerű vajas kenyér-paradicsom kombót, mint gyerekkoromban. Már nagyon vágytam rá.

No és a sportszelet.

A Betűimsora szerzői oldalamon, amit a Napifelhő könyvem miatt hoztam létre – de kibővült az Inzulinrezisztencia Országba való költözésem tapasztalataival -, egy kedves Olvasó küldte nekem a receptet. Nincs mese, a csokiszeretetem az ismertetőjegyem.

A recept a brutál elfoglalt, több állás között egyensúlyozó, sportolni szerető, de édesszájú anyukák “ízkánaánja”.

Az összetördelt csokit és a kókuszzsírt gőz fölött összeolvasztottam. Aztán hozzáadtam a rumaromát és az édesítőt. Először a receptben használt negyedannyit, de a tegnapi adagba eritritet. Mindkét változat nagyon finom. Elméletileg a negyedannyi – mint a nevében is látszik – helyett négyszer annyi eritrit kellett volna, de én csak háromszor annyit tettem bele. Így is nagyon finom.

A kiolvasztott gesztenyemasszát robotgéppel vegyítettem a csokikeverékhez. Majd beleöntöttem egy sütőpapírral bélelt tepsibe. Egy éjszakát kell hivatalosan állnia a hűtőben. Én nem vártam meg, mert pár óra alatt megszilárdult. Csak a fotó kedvéért felvágtam nagyjából a régi idő sportszeletének méretére, de annyira tömény és finom, hogy egyszerre egy szelet fele is elég.

Bónuszként még lassú felszívódású is, tehát az esti filmezéshez belefért egy kimért darab, utóvacsora keretében.

Jó étvágyat kívánok! Találkozzunk jövő héten is a Cukormentes övezetben!