Gyerekkoromban a vasárnap azért (is) volt különleges, mert később lehetett felkelni, és tíz óra körül frissen sült rántott hús illata töltötte be a házat. Régebben futottam néha vasárnap délelőtt. Éreztem, a vasárnap nemcsak nálunk volt a rántott hús napja. Úgy döntöttem, ha a főétel klasszikus, akkor legyen a desszert is az. Így esett a választásom a palacsintára. Már tízóraira azt ettük, a fiamnak is ízlett. Pedig cukormentes és inzulinbarát.
TEJSZÍNES – TÁRKONYOS RAGULEVES
Normál esetben ebbe a levesbe mindenki tesz kis kockákra vágott csirkemellet, vagy másmilyen húsfélét, de én húsmentesen szeretem. Ezt a receptet még az IR diagnózisom elején írtam, azóta már tudom, a csiperke nem számolós gomba. Ti se számoljátok bele!
Először minden összetevőt megtisztítottam, lemértem, hogy tudjak velük számolni. Majd feldaraboltam mindegyiket.
Azután kevés olivaolajon (nem kókuszzsíron, mint a fenti receptben) megpirítottam az apró kockákra vágott összes zöldségfélét a hagymával kezdve.
Mikor a gombán kívül minden benne volt, felöntöttem forró vízzel. Beleaprítottam a gombát. Majd hozzáadtam a sót, tárkonyt és petrezselyemlevelet.
Körülbelül negyven percet főtt, aztán tejszínnel együtt egyszer felforraltam.
RÁNTOTT HÚS
Már előző este kiklopfoltam, megsóztam, megfűszereztem a húst, majd öntöttem rá tejszínt és egész éjszaka állt a hűtőben.
Nálunk fontos, hogy ne használjunk finomlisztet a panírozáshoz, és lassú felszívódású legyen a rántott hús. Ezért a panír barnarizsliszt, tojás és teljes kiőrlésű zsemlemorzsa.
Csakhogy ha már vasárnap, azért szeretnék úgy jóllakni, hogy ne csak egy darab húst lehessen enni. Nekem az előírt ebéd szénhidráttartalma 40 g. Hogy ne kelljen rengeteg zsemlemorzsát használni és számolni, ezért egészítem ki a bundát zabkorpával és szezámmaggal. Mert ez utóbbiak nem számolósak.
A sorrend természetesen utána ugyanaz, ahogy anyáinktól tanultuk. Liszt-tojás-prézli. És én mindig sütöm egy kicsit lefedve is. Amikor kisült, lemértem és számoltam. Az egész életmód-kompatibilis lett, de az illatok éppen olyan jók, mint gyerekkoromban.
PALACSINTA
Palacsintát tényleg ahány ember, annyi módon süt. Én ma ebben is a gyerekkori emlékeimhez tértem vissza. Állítólag 5 éves koromban a kissámlin állva egy nagy adagot kisütöttem. Ezt rengetegszer hallottam kamaszként az alábbi kontextusban: “Most miért kell ezt is mondani, mikor ötéves korodban a kissámlin állva…” Szóval, egy szó, mint száz, alaposan megutáltam a palacsintát.
Egészen felnőtt koromig, amikor a magam örömére sütöttem. Aztán beütött az IR, és új recepteket kellett kipróbálni. Sok finom van, de én a régesrégit “fordítottam le” magamnak.
Pofonegyszerű. Mindent összekevertem. Hagytam állni egy negyedórát, és kisütöttem.
Csak semmi extra. Talán ez a legjobb a palacsintában. Túrós-tejfölös, édesítős töltelékkel ettük.
Jó étvágyat kívánok! Találkozzunk jövő héten is a Cukormentes övezetben!
