Kamaszkoromban természetesen a nyárért rajongtam. Szőlőbe indulás előtt mezítláb sétáltam végig a harmatot gyöngyöző füvön. Eldőltünk a sárga homokon ebéd után a diófa alatt, és a távolban reszkető forró levegőt figyeltük álmosan. A pince ajtóban álldogáltunk térdig sárosan a horizontot szabdaló villámokat nézve, borzongva. A nyár gyerekként egy merő izgalom. Akkor is, ha dolgozni kell. Az őszi hangulat az iskolát jelenti.

Ahogy az évtizedek hatalmukba veszik az emberi testet, megszereti az őszt is. Kiveszem a dunsztból a paradicsomlevet, a ketchupot, a céklát. Megszüntetem a paradicsom karórendszerét, mert elfáradtak a tövek. Nincs már elég erő bennük. Nem süt eleget a nap, hogy a haragoszöld, utolsó apró bogyók beérjenek. Hálásan aprítom a komposztba. A holnapba temetem a tegnapot.

-Hirdetés-

A paprika, a sárgarépa, a petrezselyem még tartja magát. A júliusban magról vetett újhagyma vagányan lepipálja koranyári kistesóit. Nem a megszokás irányítja, hanem a bátorság, amivel lazán szembenéz a hajnali néhány fokkal.

A szomszédos kajszibarack fáról sárga és bordó levelek szöknek át hozzánk. A nyár melegével pecsételik tele a télire eltett hagyma által szabadon hagyott szürke halmokat. Az őszi kert lehetne szomorú. De nem az. A méhében elhordott nyár úgy ölel át, miközben igyekszem rendet tenni, amit csak a bőrünket óvatosan karcoló őszi alkonyatban lehet megtapasztalni.

Aztán egyszer csak becsenget az apám. Egy piszkos nejlontáskában szamócapalántákat hoz. Ez volt a tervem, de már elgyászoltam. Valahogy kimaradt a nyárból. Nézem az apró palántákat, fehér gyökereiket, és alig hiszem, hogy ősz van. A délutáni nap egészen felmelegíti a földet. Felhúzom a kútból a vizet. Kijelölöm a sorokat, meglocsolom az ágyásokat. Pont olyan óvatosan, mintha tavasz lenne, elültetem őket.

Végignézek meseszép őszi ajándékaimon, és tudom, nem a levelek, nem az elsápadt uborkatövek, nem a savanyúsággal díszített kamrapolcok jelentik az őszt, hanem a holnap ígérete. A vakmerő kis szamócapalánták, akik nem félnek gyökeret ereszteni akkor sem, amikor minden ellenük szól.

MEGOSZTÁS