Palánták és gazdáik. Avagy tíz dolog, amit szülőként a kertünktől tanulhatunk.
Minden mag különleges és egyedi. Egyiknek kevés, másiknak több időre van szüksége, hogy megmutassa magát igazi valójában.
Kellenek tervek és előkészületek. Majd megfelelő mértékű rugalmasság, ha a tervek – akár tőlünk független tényezők hatására – megváltoznak.
A fény, a levegő és a megfelelő mennyiségű víz létfontosságú.
Amikor egy palántán a gyengeség jelei mutatkoznak, először megtámogatjuk megfelelő méretű karókkal, több fénnyel és kedves szavakkal. Ez utóbbiak pozitív hatásában egyre kevesebben hisznek, ám hatékonyságuk megkérdőjelezhetetlen. Hatóidejük minden palántánál eltérő.
Amikor a palánták kihasználták a palántázótégelyek adta maximális lehetőségeiket, ki kell őket ültetni szabadföldbe. Ez különös megfontoltságot igényel. A gondozók felelőssége megítélni, elmúltak-e a fagyok, elég erősek-e a gyökerek, kibírja-e a szár az erősebb szelet.
A szabadföldi kiültetésnél gondoskodni kell róla, hogy kiemelés közben ne sérüljenek a gyökerek. Ha elég erősek, kisebb sérüléseket a palánta könnyedén átvészel.
Eleinte úgy tűnhet, óriási hiba volt a kiültetés. A palánták kókadtak, a fejük a földet kémleli, jövőjük bizonytalan. Magányosnak és szomorúnak tűnhetnek. Ez ne legyen ok a csüggedésre! Ha megfelelően gondoztuk őket, a rendszeres locsolás, a napfény hatására büszkén emelik majd fel a fejüket, és megmutatják, mire képesek.
A gazda egyfajta gyászfolyamatot élhet át, amikor a palántákat nem látja a házban, a megszokott helyen. Hiányozhat a szorosabb kapcsolat, a palánták törékenysége, a törődés vágyának egyértelmű jelei.
Amint nyilvánvalóvá válik, hogy a palánták egyedül is megállják a helyüket, a gazdák hajlamosak a megnyert szabadságot egyfajta eufóriaként megélni. Ilyenkor érdemes átadni magunkat az ünneplésnek. Az izgalmas időszak olykor érzelmi hullámvasútnak tűnhet. Ebben a szakaszban, nem kell szégyenkezni amiatt, ha a palánták hiányoznak, de jóleső érzés a távolból figyelni, ahogy virágba borulnak, kiteljesednek.
