A barátkozás módszertana című fejezet -a 8. rész- a Petra szemével a világ mesesorozatomban. A történet bizonyos szempontból mese, így olvasható gyerekeknek, de bizonyos szempontból nem mese, mert szeretne bepillantást engedni az autizmussal élő gyerekek társas kihívásaiba. Azoknak, akik most csatlakoznak a történethez:
1.rész 2.rész 3.rész 4.rész 5.rész 6.rész 7.rész
8.fejezet
A barátkozás módszertana
A tesióra és a nap többi része egyformán telt Petra számára. Se Nati, se Dóriék nem szóltak hozzá. Csilla csendesen rajzolgatott a folyosói padon. Borzasztóan egyedül érezte magát. Azon törte a fejét, mit rontott el. Miért haragudott meg rá mindenki, amikor semmi rosszat nem akart? Miért olyan nehéz megérteni az embereket? Másoknak könnyen megy a barátkozás. A régi iskolájában sokszor hallotta, hogy egyik kislány odament a másikhoz, és annyit kérdezett tőle: leszünk barátok? Attól fogva barátok voltak.
Akkor is, ha sokszor összevesztek. Akkor is, ha minden másnap azt kiabálták egymásnak a csúszdánál, hogy soha többé nem leszek a barátod. Petra megfigyelte, hogy a soha többé legfeljebb pár óráig tartott. Neki nem mondta senki, hogy leszünk-e barátok. Csilla is csak a titoktestvére lett. Bár az öltözőben nagyon kedves volt. Vigasztalta, és elmagyarázta, hogy mennek a dolgok az osztályukban. Petra szíve tele lett fájdalommal. Nagyon szeretett volna egy saját barátot. Egy igazi barátot, mint az Aranyhajban Paszkál. A mindig jókedvű kaméleon.
A kép forrása: csutkamano.hu
Petra szerette volna, ha ő is olyan lenne, mint a kaméleonok. Ha úgy tudna változni, hogy mindig illeszkedjen a környezetébe, senki sem nevetné ki. Ha pontosan azt mondaná mindig, amit kell, akkor nem kellene többé a „fura lánynak” lennie. Bárcsak ő is utánozni tudná az osztálytársait, hogy ne tűnjön ki. Vidáman beszélgetne a Jégvarázsról, szépen rajzolna, mint Csilla, vagy ügyesen visszaszólna a fiúknak, mint Nati.
A felnőtteknek ez még a gyerekeknél is jobban megy. Ha anya kedves barátnőjével beszélget, a hangja csupa szeretet, nevetés, dallam. Ha olyan valakivel, akivel rosszban van, akkor megdermed a levegő, szinte robothangon szólal meg. Néha, ezt a kettőt tudja cserélgetni, mert előfordul, hogy a haragosával is kedvesen beszél.
Petra nem értette anyát. És a többi embert sem. Ő maga mindig úgy beszélt, ahogy érezte magát. Nem tudta irányítani a hangját. Kriszta néni, a régi iskolájában képekkel és videókkal segített neki, hogy felismerje, a másik ember, milyen hangulatban van, de ezek az órák felértek egy kínzással. Petra számára az érzelmek felismerése egy ijesztő, folyton változó labirintus volt. Vajon a többi ember, hogy csinálja? És miért nem született inkább kaméleonnak?
A kiemelt kép forrása: pixabay.com/ pezibear
