A tökfőzeléket leszámítva főzelékrajongó vagyok. A krumpli például kifejezetten hiányzik. De az inzulinrezisztencia miatt el is felejthetem örökre. A kelkáposzta-főzelék örök viccelődés tárgya a családunkban. Ha anyu megkérdezte, “Jó lesz-e ebédre?”, apu mindig azt válaszolta: “Nem kel(l) káposztafőzelék”. De én mindig nagyon szerettem. Ma először készítettem el diétakompatibilis változatban. Igazi főnyeremény étel számomra. Amikor nem kívántok semmi húst, tökéletes ebéd lehet. Mivel nem túl magas a szénhidráttartalma, természetesen kiegészítendő némi teljes kiőrlésű kenyérrel.
KELKÁPOSZTA-FŐZELÉK
(saját)
1 közepes fej (most éppen 670 g) kelkáposzta
4 gerezd fokhagyma
1 teáskanál cukormentes sós ételízesítő
1 teáskanál cukormentes sótlan ételízesítő
0,5 teáskanál só
fűszerek: őrölt bors, őrölt kömény, őrölt szerecsendió
100 g tejföl
2 dl 30%-os cukormentes habtejszín
100 g barnarizsliszt
A káposztát vékony, körülbelül egy centiméteres csíkokra szeleteltem. A fokhagymát egészen picire aprítva kevertem el a káposztával.
Majd felöntöttem annyi vízzel, hogy éppen csak ellepje. Egy negyedóra főzés után adtam hozzá a sót és minden más fűszert. Még félórát főztem, mielőtt behabartam.
A habarást mindig úgy készítem, ahogy anyutól tanultam. Egy régi-régi főzés nélküli puding keverőjébe szórtam a barnarizslisztet, a tejfölt, a tejszínt. Öntöttem rá vizet és alaposan felráztam. Óvatosan, folyamatos keverés közben öntöttem hozzá a kelkáposztához. Így tökéletesen homogén lett a habarás.
Gyerekkoromban aprítottunk bele friss újhagymát. Úgy az igazi. Próbáljátok ki bátran!
Jó étvágyat kívánok! Találkozzunk jövő héten is a Cukormentes és inzulinrezisztens övezetben!
