A Közösségek Hete kiskőrösi programsorozatának egyik különleges állomásaként helytörténeti sétára várták az érdeklődőket a kiskőrösi evangélikus temetőben 2026. május 18-án, hétfőn. A résztvevők Turán István történész vezetésével járhatták végig a város egyik legjelentősebb történelmi emlékhelyét, ahol sírról sírra haladva elevenedtek meg Petőfi Sándorhoz, a Petőfi-kultuszhoz és Kiskőrös múltjához kapcsolódó sorsok, családtörténetek és helyi legendák.
A Közösségek Hetét Magyarországon minden évben tavasszal rendezik meg azzal a céllal, hogy ráirányítsák a figyelmet a közösségi élet, az együttműködés és a helyi értékek fontosságára. A programsorozat országszerte kulturális, művészeti, közösségépítő és hagyományőrző eseményekkel kapcsolja össze a településeket és az ott élőket. Kiskőrösön 2026-ban az „Egy szívvel, egy lélekkel! Közös élmények, közös értékek” mottó köré szervezték a rendezvényeket, amelyek között a helytörténeti séta különösen bensőséges és elmélyült programnak bizonyult.
A kiskőrösi evangélikus temetőben tartott séta során Turán István történész nemcsak a Petőfi Sándorhoz közvetlenül köthető személyek nyughelyeit mutatta be, hanem olyan síroknál is megállt, amelyek Kiskőrös kulturális, vallási és társadalmi múltjáról meséltek. A program alapját Kiss László helytörténész „Séta a kiskőrösi evangélikus temetőben” című kiadványa adta, amely a Petőfihez kapcsolódó személyek sírjait és történeteit foglalja össze. A séta azonban jóval túlmutatott a füzet tartalmán: számos olyan történet és érdekesség is elhangzott, amely nem szerepel a kiadványban.
A történész a temető főbejáratánál kezdte az ismertetést, ahol elsőként a temető földrajzi elhelyezkedéséről és Kiskőrös régi vízrajzáról beszélt. Felidézte a hajdani Sáhor-patak történetét, amely a város egyetlen természetes vízfolyása volt, és amely a piactér környékén egykor tóvá szélesedett. A helyiek innen hordták el a vályogházak építéséhez szükséges agyagot, így alakult ki a mesterséges tó, amelynek jegén a téli hónapokban még korcsolyáztak is az idősebb generációk tagjai. A séta résztvevői azt is megtudhatták, hogy a temető mai rendezett formáját csak az 1990-es évektől nyerte el, korábban jóval elhanyagoltabb állapotban volt.
A temető egyik legjelentősebb sírboltjánál a Blázy család története került előtérbe. A család több generáción át adott evangélikus lelkészeket Kiskőrösnek, közülük Blázy Lajos neve különösen fontos a város kulturális emlékezetében. A hagyomány szerint ő vetette fel elsőként 1860-ban, egy házavató vacsorán Petőfi Sándor szobrának felállítását, amelyből később megszületett az első Petőfi-szobor. A sírbolt tetején található vörösmárvány sírkőről azt is elmondta Turán István, hogy a temető legrégebbi sírkövének tartják, amelyhez török kori legendák is kapcsolódnak.
A séta egyik legmeghatóbb állomása Leschka Istvánné, született Lautschek Rebeka sírjánál volt. Ő volt az a bábaasszony, aki jelen volt Petőfi Sándor születésénél, és ezt később tanúvallomásban is megerősítette. A sírkő másik oldalán férje, Leschka István neve szerepel, aki tudós evangélikus lelkészként és jelentős egyházi személyiségként vált ismertté. Turán István kiemelte, hogy az általa írt templomszentelési éneket a mai napig éneklik a helyi evangélikus közösségben.
Különösen érdekes történet kapcsolódott Dingha Karolina és Szily Dániel sírjához. A rendkívül vagyonos özvegyasszonyt családtagjai próbálták megfosztani örökségétől, ezért ügyvédet keresett érdekei képviseletére. Szily Dániel vállalta az ügyet, azonban különös feltételt szabott: sikeres per esetén a nőnek hozzá kellett mennie feleségül. A pert megnyerte, Dingha Karolina pedig betartotta ígéretét, így nemcsak vagyonát őrizte meg, hanem házasságot is kötött ügyvédjével. A séta résztvevői ezen keresztül egy sajátos, személyes oldaláról ismerhették meg a 19. századi kiskőrösi társadalmat.
Kiss Lajos sírjánál szó esett arról a nevezetes házavató vacsoráról is, ahol a helyi értelmiség tagjai közadakozást indítottak Petőfi első szobrának elkészítésére. A történész külön hangsúlyozta, hogy a szobor 550 forintból készült el, ami jól mutatja a korabeli pénz értékét és a közösségi összefogás jelentőségét.
A séta során felidézték Kiss Béla tanító munkásságát is, aki nemcsak Petőfi-kutatóként, hanem a Kiskőrösi Futball Klub alapítójaként és első edzőjeként is maradandót alkotott. Turán István elmondta, hogy Kiss Béla a város sportéletének megszervezésében éppoly fontos szerepet játszott, mint helytörténeti kutatásaiban. Emellett életének utolsó szakaszában Kiskőrös történetének megírásán dolgozott, munkája azonban végül kéziratban maradt fenn.
Kurucz Zsuzsanna sírjánál Petőfi gyermekkorának egy kevésbé ismert fejezete került szóba. A sírhoz kapcsolódó kutatásokból kiderült, hogy a korábbi feltételezésekkel ellentétben nem ő volt Petőfi szoptatós dajkája, hanem az édesanyja. Kurucz Zsuzsanna később maga is részt vett a kis Petőfi nevelésében, majd idős korára visszatért Kiskőrösre, ahol végül eltemették. A síremlék története is hányattatott: több emléktábla megrongálódott vagy eltört az évtizedek során, mire kialakult a ma látható formája.
A történész külön kitért a második világháborúban elesett katonák sírjaira is. A temető egyik csendes parcellájában nyugszanak azok a magyar katonák, akik a front átvonulásakor vesztették életüket Kiskőrös térségében. A résztvevők megtudhatták, hogy a katonákat annak idején koporsó nélkül, egymás mellé fektetve temették el, és csak később sikerült pontosan beazonosítani a sírokat az egyházi nyilvántartások segítségével.
A helytörténeti séta során a résztvevők nemcsak neveket és évszámokat ismerhettek meg, hanem emberi sorsokat, várostörténeti összefüggéseket és olyan történeteket is, amelyek a mai napig meghatározzák Kiskőrös kulturális emlékezetét. A program méltó nyitánya volt a Közösségek Hetének, hiszen egyszerre erősítette a helyi identitást, a közös múlt iránti tiszteletet és a közösségi összetartozás érzését.
Fotógaléria:
