Na most lett elegem, asszony! – vágta le a mobilját Kovács Ádám, negyvenöt éves édesapa péntek este, miután az utolsó falat kolbászos-sonkás rántottát is eltüntette.

-Hirdetés-

Az asszony, akinek becsületes neve Kovácsné Szabó Éva volt, félve pillantott fel a mosogatásból. Aznap már szerelte a fűnyírót, kiteregetett három adag ruhát, ebből egyet kétszer, mert Kovács Panni, kétéves delikvens leszedegette az egyiket, amíg Éva a levest főzte be. Szabályos időközönként sebészi úton eltávolította Kovács Pétert, tizenhárom éves kamasz fiát a TikTok alkalmazásról, újfent szembesülve a megállapítással, mely szerint: „ő a legrosszabb anya a világon”. Tervezte, hogy visszavág laza, XXI. századi anyukásan, Youtuber stílusban, amikor Kovács Sára, leendő harmadik osztályos tanuló felsikított a gyerekszobában. Éva annyira megijedt, hogy kiejtette a kávésbögrét a kezéből. Fáradt volt. Nem kapott utána. Csak nézte, ahogy a bögre nekiütközött a kanapé sarkának, és az órák óta hideg, fekete lé kiloccsan, a csésze pedig a járólap kövén ripityára törik. A sikítás hangerejéből arra következtetett, hogy Sára minimum eltörte valamilyét.

Anyaaaaaaaa, elfogyott a körömlakklemosó! – nyafogott túlzó hangerőn.

Éva próbált visszaemlékezni, milyen elmeállapot késztette arra, hogy megengedje nyolcéves lányának a körömlakkozást, de semmi önmagát mentő ötlet nem jutott eszébe. Kénytelen volt belátni, hogy valószínűleg elgyengült. Kellő mennyiségű szörnyülködést produkált a félresikerült lakkozás felett és megnyugtatta Sárát, hogy ez nem a világ vége. Sára először a durcát, aztán az ajtót vágta be.

Éva – kiáltott most már a férje is –, épp belekezdtem valamibe.

Így nem nyitott be újra Sára szobájába, hogy elmagyarázza, „nem olyan családból származnak”, ahol csapkodják az ajtót. Megfordult a nappali irányába, ahol a reklám az elviselhetőnél hangosabban hirdette, hogy „Praktiker mindenre van több ötlete”. Közben Panni mindkét kezével átölelte anyukája lábszárát. Éva arra gondolt, hogy el kellene mennie egy ilyen Praktiker-továbbképzésre, mert szüksége lenne több ötletre. Egy jókora sóhaj kíséretében ereszkedett le férje mellé a kanapéra.

Ádám letette a tányért a dohányzóasztalra.

Nos, drágám, miből van eleged? – kérdezte Éva mosolyogva. A napnak erre az időszakára valahogy mindig maradt a lelke sarkában egy tartalék mosoly.

Most néztem a köpönyeg.hu-t, pont hétfőtől mondd viharokat! Igazán, az ember még nyaralni sem nyaralhat egy jót ebben a nyavalyás évben! Nézd! – Azzal Éva elé tartotta a telefont és a hétfőhöz tekerte a számlálót. A kis felhőikon bal sarkából villám kandikált ki, a csapadék valószínűsége 85 % volt. – Látod?! Nekünk semmi nem jön össze. Ez egy ilyen év! A hosszú, hideg tél. Még jó, hogy júliusban nem kell fűteni! A nagy esőzések, ráadásul ez a nyamvadt korona! Az egész ország úgy néz ki, mint valami lökött bandita egy zs kategóriás krimiben. Mintha mindenki boltot akarna rabolni. Én meg senkit nem ismerek meg ebben a maskarában. A múltkor is rámköszönt a Józska tudod a Tóth , én meg csak néztem, mint Jani a moziba’, hogy ki köszönget nekem a sörös rekeszek felől. Persze, nem sört akartam venni, csak a lisztes sorban sokan voltak, kerülnöm kellett – igyekezett az asszonyt megnyugtatni Ádám. Ez egy ilyen rossz év, én mondom, Éva! Semmi jó nem jut nekünk!

Éva hallgatta a férjét, de nem válaszolt. Ádám nem is választ várt, csak szerette, ha kibeszélhette magát. Éva végiggondolta az évet.

A szilveszter estét, amikor elolvasták az összes 2019-ben írt szép emlékem cédulát a befőttesüvegből. Az önfeledt ugrálást az ágyban április 13-án este 9-kor, mikor kiderült, hogy bezárják az iskolákat. Panni csak másnap reggel, kócosan, hálóingben üldögélve borította magára örömében a kakaót, mikor megtudta, hogy a testvérei is itthon maradnak hetekig. Az öröme pár nap múlva kezdett fakulni, amikor a laptop előtt mérgelődő bátyja azt találta mondani: „Ha még egyszer meghallom Panni, hogy Bogyó és Babóca, két jóbarát kalandja, én esküszöm megetetem veled Gömbit tízóraira”. Évának kellett felállnia a saját laptopja mellől – ahol az osztálya classroom felületét próbálta létrehozni -, hogy a testvérek ne tépjék ki egymás haját. Sára online hegedűórája közben István bácsi, a zenetanár meglátta Ádámot a webkamerán keresztül, egy szál gatyában sétálgatva, őrült módjára keresve a szemüvegét. István bácsi szívesen segített apának ebben a hadműveletben. Két fekvésváltás között elárulta apának, hogy a szemüveg a feje tetején van.

Amikor Sárit orvoshoz vitte, Éva otthon hagyta a telefonját. Hazaérve 538 értesítés várta összesen a viberen, messengeren, krétán, classroomon és discordon. Kedvence az egyik jópofa diákja volt, aki hajnali 1-kor érezte szükségét megüzenni, hogy „elfelejtette megcsinálni a határidős házifeladatot, de úgy gondolta, hogy ha most küldi, akkor csak 30 perccel csúszott le és az majdnem olyan, mint a hárommásodperces szabály a földre esett kajánál”. Amikor az utolsó bizonyítványt is megírta, a szíve megtelt hálával, hogy túlélték és együtt vannak. Maszkban vagy anélkül, de van elég a pénz a kártyáján a bevásárláshoz.

Ha hideg lesz hétfőn, üsse kő! Csak tegye valaki elé a reggelit, hallgathassa a balatoni szélbe vegyült gyerekek szuszogását, Ádám horkolását. Most, a kanapén ülve, Pannival a lábszárán, egyszerűen boldog volt. Péter kijött a nappaliba, hogy harapnivalót keressen az esti filmezéshez, Sára mosolyogva lépkedett a lépcsőn, a körmeit csodálva. Ádám pedig épp befejezte a mesélést.

Szóval, nem vagyok oda ezért az évért, drágám! – állapította meg összegezve.

Ugyan, Ádám, itt vagyunk és ez a lényeg! Nézd meg a gyerekeinket!

Jóég, anya, már megint rádjött a szentimentalizmus? – forgatta a szemeit Péter és kezében egy jókora zacskó chipsszel a dohányzóasztal szélére ült.

Igazából igen. Ha itt vagyunk este együtt, mindig rám jön. És tudjátok mit? Engem az sem zavar, ha esni fog. Idén is ott akarok ülni Szántód és Tihany között a hajón veletek.

Igen. Súlyos szentimentalizmusban szenvedsz anya! Nem kérdés! – mosolygott Sára is, és belekucorodott apa ölébe.

Mi a véleményed, Ádám? Még mindig olyan rossznak látod ezt az évet? – mosolygott Éva a férjére nézve.

Ádám fejét ingatva fordult a felesége felé.

Azt meg kell mondanom, hogy bár a koronáról szól, te vagy benne a királynő!

Péter öklendezést szimulálva ugrott fel:

Romantika riadó, romantika riadó!

Panni pedig pislogva nézett az anyukájára:

Anyaaaa, mi az a jomantika?

Éva nem válaszolt, csak Ádámra kacsintott. Hogy magyarázhatta volna el a kétéves lányának a „jomantikát”. Pláne, a 2020-as év karantén-cincálta „jomantikáját”! Csak adott egy óriási puszit a homlokára, hogy biztosítja a kislányát arról, hogy a „jomantika” az a háló, ami megtartja a családokat.

Kutyifa Anikó

Képek forrása: burst.shopify.com