Talán. A magyar nyelv furcsa szava. Nézőpont kérdése, hogy pozitívan vagy negatívan cseng.

Amikor kicsik voltunk, anyukám mindig mérges volt, amikor – ezernyi figyelmeztetése ellenére – bennehagytunk egy zsebkendőt a nadrágunk zsebében. A rengeteg apró fehér maszat a teljes mosógépnyi ruhán bosszantó volt. Azt mondta: talán akkor majd megértjük, ha mi is anyák leszünk. Igaza volt.

forrás: pixabay.com – stevepb
-Hirdetés-

Ez a minap jutott eszembe, amikor a szintén ezernyi figyelmeztetésem ellenére teregetés közben halásztam ki a maszkot a fiam farmerjának zsebéből. Korábban morogtam minden alkalommal, most már mosolyogva emelem fel a „bűnös” tárgyat, ő meg mosolyogva húzza be a nyakát.

forrás: pixabay.com – fotoblend

A maszk az induláskor végiggondolt pipalistán a kulcs és a telefon mellé, a dobogóra lépett. Ha filmet nézek és embereket látok ölelkezni, lazán besétálni egy boltba vagy a postára, összerezzenek. Egy pillanatra elfog az aggodalom, hogy „nincs rajtuk maszk”. Aztán rádöbbenek, hogy ez milyen félelmetes. Az emberbe reflexszerűen beleégett a távolságtartás. A kézfogástól, öleléstől való tartózkodás. Ez maradandó nyomot fog hagyni az emberiségen. Talán maradandóbbat, mint maga a vírus.

Mióta voltam pozitív is, és gyakorlatilag újra a nulláról kellett kezdenem a futást, minden lépést ezerszer jobban megbecsülök. A közhelyszerű megállapítás, miszerint „az apró dolgoknak is tudni kell örülni”, elevenebben él bennem, mint korábban bármikor. Az élet egyetlen év alatt lett még kiemeltebb értékű.

forrás: pixaby.com – MabelAmber

Tisztán tartjuk a kezünket, a kilincseket, a telefont, a maszkot. De nem tudom, mivel fertőtleníthetnénk a gondolatainkat és a tetteinket? Hogy lehet lemosni a félelmet, a kétséget, az egzisztenciális bizonytalanságot, a stressz testet-lelket romboló, egyre terjedő foltjait az életünkön?

A héten egy nagyon kedves – karanténban lévő – barátnőmnek vásároltam. Békésen tologattam a bevásárlókocsit és pakolgattam bele azokat a dolgokat, amiket ő a telefonba mondott. Egyszer csak odalépett egy eladóhölgy és kedvesen így szólt:

Elnézést, ne haragudjon, öt perc múlva zárunk. Megkérem, hogy fáradjon a kasszához! Hét órakor lezár a gép és nem tud majd fizetni.

forrás: pixabay.com – kc0uvb

Sűrű elnézések közepette iszkoltam a pénztárhoz és köszöntem el a barátnőmtől. Tulajdonképpen az eset óta nem veszekszem a fiammal a maszk zsebben hagyása miatt. Ami még furcsább, nagyjából azóta hazaérkezéskor ki is veszi.

Elgondolkodtatott ez a szembetűnő összefüggés. Az eladó hölgy, aki addigra már valószínűleg lejárta a lábát és a háta közepére nem kívánt olyan vásárlókat, akik képtelenek megjegyezni azt az egyszerű információt, hogy a bolt hétkor zár. Mégsem szégyenített meg.

A népmesékben ezt úgy fejezték ki: jótett helyébe jót várj! Ma már olyan gyorsan zajlik az élet, hogy sokszor nem is találkozunk azzal, aki jót tett. De továbbvihetjük az ilyen ajándékokat.

forrás: pixabay.com – StockSnap

Talán nem történik semmi. Talán igen. Talán apróság. De azt hiszem, itt kezdődik a gondolatok és a tettek fertőtlenítése. Talán fontosabb ez még a maszknál és a kézfertőtlenítésnél is.

Kiemelt kép forrása: pixabay.com – Carlotta Silvestrini