Felnőtt közösségben beszélgettünk nemrégiben arról, hogy mit jelent számunkra a kitartás. Mindannyian egyetértettünk abban, a kitartás annak képessége, hogy a kudarcok ellenére megyünk előre.
Nagyon elégedettek voltunk, hogy élemedett korunkkal együtt beköszöntött a bölcsesség dicső időszaka. Ekkor azonban eszembe jutott egy régi beszélgetésem kedves barátnőmmel. Úgy fogalmazott, hogy a tót mentalitást a kitartással kapcsolatban az alábbi párbeszéddel lehetne jellemezni:
– Jó napot, hogy van? – kérdezné az egyik tót asszony a másikat.
– Köszönöm, jól vagyok.
– De, mik azok a kötelek ott maga mögött? – folytatná összevont szemöldökkel a beszélgetést az egyikük, óvatos mozdulattal mutatva a másik háta mögé.
Mire az lemondóan hátratekintene, és legyintene egyet:
– Jah. Azok a beleim.
Mi is jót nevettünk rajta. De talán legbelül, kicsit kínunkban.
Paraszt családban felnőve, pontosan érzi az ember a zsigereiben a szó lényegét: kitartás. Tudja, a paraszt szót csak az képes pejoratív értelemben használni, aki nem guggolt le még sárgarépát egyelni a kertben. Nem kapkodta a levegőt a fólia alatt nagyjából úgy 40-45 Celsius fokban, miközben megnézte, van-e a tövön egy-két csinos uborka a vasárnapi rántotthús mellé, tejfölös uborkasalátához. Aki ezt átélte, akkor is érezni fogja a különös tiszteletet a föld iránt, ha évek óta nem végzett napi rendszerességgel paraszti munkát.
A kitartás a mezőgazdaságban a túlélés alappillére. Nem adhatod fel akkor sem, ha megfagyott, ha lisztharmatos, ha bepödörödött a levele, mert felelősséget érzel iránta, és a család iránt, akiket a föld eltart.
Talán éppen a neveltetésünkből adódóan vagyunk képesek tűzön-vízen át kitartani. Sokszor még akkor is, amikor már magunknak vagy a szeretteinknek ártunk. Pedig, amiben konokul kitartunk, senkit nem tesz boldoggá.
Tudni, hogy mikor és miben érték vagy fafejűség a kitartás, azt hiszem, a legnagyobb bölcsesség a világon.
Ismerni magamat annyira, hogy magabiztosan döntsek: kitartok vagy változtatok. Bízni abban, hogy a kettő között képes vagyok különbséget tenni. Bátran nézni szembe az érzéseimmel és a gondolataimmal. Ez az, amiben sosem árt a kitartás.
A kiemelt kép forrása: pixabay.com/geralt
