Amikor pedagógus lettem, a csikóvári táborokhoz minden évben tartozott egy-egy túra. Holdvirág-árok, Rám-szakadék, Dobogókő, Pilisszentkereszt. Egyszer előfordult, hogy szakadó esőben érkeztünk le a Rám-szakadék végéhez. Mindenki ruhájából csavarni lehetett a vizet. A cipőink cuppogtak. A sártól egyenként nyomtak vagy 2 kilót. Mégis annyira jól éreztük magunkat, hogy a gyerekek könyörögni kezdtek: ha úgyis eláztunk, másszunk vissza! Egymásra néztünk a kollégámmal, és mosolyogva, fejünket csóválva egyeztünk bele. Mégsem fázott meg senki. Az élmény, a sok nevetés, a megelevenítő küzdelem a láncokkal –  akkortájt még nem volt kiépített létra – megőrzött minket a náthától.

-Hirdetés-

Aztán jött életem első teljesítménytúrája, a Hanák Kolos. A Muzslára felérve rádöbbentünk: vagy futunk a célig, vagy nem érünk be. Futottunk. Csak egy körmöm bánta, de soha nem feledem az érzést, milyen volt Szurdokpüspökiben várni a célban a kitűzőre. Volt olyan éjszakai túra, amikor véletlenül az utolsó ellenőrző ponton akartuk kezdeni a távot. Aztán meg az összes zseblámpánk lemerült. Mégis tökéletes volt a célban üldögélni a kocsmában.

A kőtengernél

Minden túra létfontosságú pontjai a kocsmák. Amelyekben – inzulinrezisztenciám előtt – a 0%-os, citromos sörök – két éve pedig –, a cukormentes kólák jéghideg buborékai, az üveg oldalán pergő hűs pára várják az embert. Vagy káromkodós papagájok. Meg óriási figurák: a kocsmák helyi törzsvendégei. Élettörténetek, melyeknek egy félórára a részeivé válunk.

Sóskála templomromnál keressük a geoládát
Pár éve minden túra kiegészült a geoládázással. Ki tudja hányszor kérdezték meg tőlünk random emberek, hogy „mit nyer az, aki megtalálja a ládákat”. Nehéz ezt megmagyarázni. A tökéletes pillanatot, mikor megpillantom a jellegzetes vagy különleges jelzést, ami a ládára utal.  Amikor gyerekekkel túrázunk – bevallom –, irtó nehéz visszafognom magam, hogy ne kiáltsak fel, ha meglelem a ládát. Hogy ők is átéljék a csodát. Geoládázás közben újra kisgyerek vagyok. Egy játék részévé válok, és átélem a „a részvétel a fontos” igazságát.

A cikk képei az Eltájolók TSE pünkösdi családi túráján készültek a Káli-medencében.

MEGOSZTÁS