Semmit se kérek karácsonyra – amit meg lehet venni. Ez a mondat jár a fejemben napok óta. Nem szeretek boltba menni, a könyvesboltot leszámítva. Adventben egyáltalán. Nem a karácsonyi dalok miatt, azokat örömmel hallgatom. Nem a végtelenített All I want for Christmas miatt. Pedig nem vagyok Love Actually rajongó.

Így negyven felett nem maradt bennem egy szemernyi vágy sem az ajándékok iránt. Legalábbis olyan ajándékok iránt, amiket meg lehet venni. Nem szeretnék új díszeket venni a fára, nem akarom, hogy minden évben más szín domináljon rajta. Ökológiai lábnyom szempontból sem. Nem zavar, ha minden ünnepségre ugyanazt a ruhát veszem fel. Nem érdekel, ha van olyan kisgyerek, aki sportcipőben jön el a karácsonyi ünnepségre. A legkevésbé sem ezek a dolgok hordozzák a lényeget.

A kép forrása: pixabay.com/JillWellington
Néha csak ülök némán az étkezőben, kezemben a kávéval, ami évek óta cikória. Köszi, vérnyomás! Odakint pirkad, idebent a karácsonyi füzér békés fénye hunyorog. Minden reggel arra gondolok, nem kell más.
-Hirdetés-

Hallom a fiam szuszogását. Még nem szól az ébresztője. Kicsit hűvös van. A kávésbögre forróságától megborzongok. Csak néhány felbecsülhetetlen perc az ajándékom. Amíg az ébredés hálája, az otthon békéje körbeölel.

Amíg nem nyitom meg a telefonom naptárját a feladataim tudatosítására. Amíg nem jut eszembe, hogy ma sem fogok végezni azzal, amivel szerettem volna. Hogy hetek óta nem jutottam el futni, mert vagy COVID-os voltam, vagy COVID-ból gyógyultam, vagy a fogamat húzták antibiotikummal. Vagy fáradt vagy lusta voltam. Amíg mindez nem tudatosul, addig nem hajtom be önként a fejem a mindennapi elvárások magam teremtette igájába.

A kép forrása: pixabay.com/ dianaparkhouse

Semmit se kérek karácsonyra, amit meg lehet venni. Ennek a néhány percnek a kibővítését szeretném a fa alá. Egyszerű, csendes és nyugodt dolgokat. Például hóesést. Hosszú órákig olvasást. Beszélgetést azokkal, akiket szeretek. Reggeleket, amikor nem állítunk ébresztőt. Futást a Zápor-körön napsütésben, hóesésben, világosban és sötétben. Kipirult arccal hazaérkezést a meleg házba. Mézeskalács- és narancsillatot, nevetést. Reményt, hogy nem fogunk örökké szorongva gondolni a holnapokra.

Semmit se kérek, hát, karácsonyra.

A kiemelt kép forrása: pixabax.com/JilWellington

MEGOSZTÁS