Nemrégiben a TESCO péksüteményes részén bámészkodtam. Sehol nem leltem a régi, klasszikus zacskókat, amibe a zsemlét tettem. Felfedeztem, hogy biológiailag lebomló változatot tettek a helyére. Az önkiszolgáló pultnál – képletesen szólva – majdnem dobtam egy hátast, hogy egy ilyen biozacskó mennyibe kerül.

Legközelebbi bevásárlóutamra magammal vittem a saját zacskómat. A pénz beszél. Azon tűnődtem, miért csak így lehet rávenni engem, hogy előre tervezzek. Nem az lenne a természetes, hogy mindig figyelek erre?

-Hirdetés-

A pénztáros hölgy bevezetett egy új szempontot: a hajnali, forró pogácsákat nem ideális a biozacskókba helyezni. Ahhoz jobb lenne papír. Vajon, ha több lehetőség közül választhatnánk, képesek lennénk bölcs döntést hozni?

Kártya nélkül majd 300 forint egy ilyen biozacskó. Rákényszeríti az embert, hogy előre gondolkodjon. De ha nem fűződik hozzá közvetlen anyagi érdekünk, miért nem döntünk helyesen?

A záportározó környéke újra tele van műanyag flakonokkal. Pedig kétszáz méterenként vannak kukák. Egy meseszép nagy kócsag pár tartósan odaköltözött. Mi meg teledobáljuk szeméttel? Nevetségesen rövid távú érdekeinket fontosabbnak tartjuk a hosszú távúaknál.

Április van. Még fűtünk, nagykabátot és sálat hordunk. Hálásak vagyunk az esőért, de hiányoljuk a napsugarakat. Reggelente csíp a levegő. Az orgona- és barackfák virágai küszködnek. Vajon mi rontottuk el? Elloptuk a tavaszt a világból, mert túl sokszor ültünk autóba, túl sok technikai vívmányt teremtettünk oly módon, aminek árát lassan elkezdjük megfizetni.

Szabó Magda: Sziget-kék regényét olvasom éppen. A főhős kisfiú, Valentin azt alábbi kérdést teszi fel: „Hát kell ahhoz törvény, hogy az ember azt tegye, ami jó?” A kis lépés is lépés. Ha biciklivel megyek autó helyett, ha van nálam kéznél saját táska, saját zacskó, saját meggyőződés, talán nincs veszve minden.

Egy fantasztikus regény A kép forrása: bookline.hu

Egyik kedvenc történetem erről szól. Egy férfi a tengerparton észreveszi a kisodort medúzákat. Megszánva őket, nekilát visszatenni a kint rekedt példányokat a vízbe. Egy járókelő kétségbe vonja tettei értelmét. A férfi azonban mosolyogva legyint. Annak a néhány medúzának igenis segít. Néha ennyi is elég. Apróságokkal javítani a világ hozzánk tartozó részén.

Kiemelt kép forrása: debreceninap.hu

MEGOSZTÁS