Huszty Dániel neve már nem ismeretlen a környéken. Akik otthon vannak a labdarúgásban, biztosan találkoztak már a nevével. Jelenleg a Soltvadkerti TE Soltút csapatának játékos edzője, emellett a Socca Magyar Válogatottnak is a tagja volt. A labdarúgó nemrég döntött úgy, hogy elköszön a válogatottól, ennek apropóján is beszélgettem vele. Szó esett a Socca sportról, a kezdetekről, emlékezetes meccsekről és gólokról, illetve a visszavonulás okairól is.
Többen még most sem tudják, hogy a socca és mondjuk a futsal között mi is különbség. Kifejtenéd ezt?
– Ennek a sportágnak az alapjait a régi grund és kispályás focik adták. Pár szabállyal különbözik csak a futsaltól. Picit nagyobb a pálya. Nem 3×2-es, hanem 4×2-es kapuk vannak, hogy több gól legyen. Műfüves pályán játsszák és 5 mezőnyjátékos mellett 1 kapus van, aki csak úgy avatkozhat be a játékba, hogy ha hazaadják neki a labdát a büntető területen belülre és ő azt kihozza. Az oldalról berúgást is kapura lehet rúgni. Ez is azt szolgálja, hogy több gól legyen és ne lehessen annyira beállni védekezni. Itt a sárga lap egyből 2 percet ér. A piros pedig kiállítást és a következő két meccsre eltiltást is von maga után. Van egy cserezóna, ami ugyanúgy a kispad mellett van. Ezt szigorúan nézik, ha nem onnan cserélsz, egyből sárgát kapsz. A bírónak való reklamálás azonnal két perces kiállítást ér. Itt a büntető úgy néz ki, hogy félpályáról kell rávezetni a labdát az ellenfél kapujára. Ez látványos eleme ennek a sportnak. Valamennyire ötvözi a futsalt és a nagypályát. Utóbbit a labda vagy a műfű. Előbbit pedig a mozgás és a focielemek.
Hogyan kerültél bele a socca közegbe?
– Az ország minden területén vannak kispályás labdarúgó tornák. Én Pécsről származom és ott kerültem bele egy ilyen csapatba. Sok teremtornára elmentünk. Egyre jobbak lettünk, döntőket játszottunk. Egyik ilyen volt a híres Carissa Kupa Dunaújvárosban. Ezen a tornán ott volt a Mad Dogs többszörös BL győztes csapata, illetve az akkori socca válogatott szövetségi kapitánya. Ott láttak meg és elhívtak a Mad Dogs csapatába és a válogatottba is meghívtak. Ez volt 2021-ben. Sajnos akkor én még nem mehettem ki a BL-be, mivel nagypályás profi szerződésem volt.
Emlékezetes meccsek, gólok?
– Természetesen emlékezetes az első válogatott mérkőzésem. Amikor behívtak éppen a covid időszakot éltük. A Mexikói VB akkor el is maradt, de edzőmérkőzések voltak. A horvátokkal játszottunk náluk, és az első válogatott meccsemen egyből kiállítottak. Utána Magyarország ugrott be rendezőként Mexikó helyett. Budapesten felhúztak egy ideiglenes stadiont. Nagyon nagy élmény volt. Sajnos a 16 közül akkor kiestünk, majd volt egy fiatalítás a válogatottban és én bent maradtam, mint rutinos játékos. A soccában én mindig hátsót játszottam. Sokszor sikerült közel lennem a házi gólkirályi szerephez. Ezek után a Mexikói szövetségtől meghívtak minket a Coppa Amerika sorozatra, ahol döntőt játszottunk Mexikóval. Ott volt egy olyan mérkőzés az USA ellen, ahol az utolsó percekben rúgtam gólt messziről. Majd jött a belgák elleni meccs, azt is megnyertük. Végül a döntőt elveszítettük Mexikó ellen.
Kiemelném még a tavalyi Ománban rendezett Világbajnokságot. Argentína, Horvátország, Dél-Afrika és Tunézia volt velünk egy csoportban, ami egy igazán erős ötös volt. Utolsó meccset Tunézia ellen játszottuk, melynek nagy tétje volt, hiszen ha kikaptunk volna, akkor nem biztos, hogy tovább jutunk. Nagy port kavart az a találkozó, mely igen parázsra sikeredett. Tele volt vele a média, hiszen Tunézia levonult a pályáról és a szövetség nem merte nekünk odaadni a három pontot. Ott rosszul játszottunk, de sikerült egyenlítenem.
A góljaid után különleges volt mindig a gólörömöd. Honnan is jött ez?
– Egyik gyermekkori barátommal volt egy kis összejövetel, ahol viccelődtünk azon, hogy kinek milyen gólöröme lenne, ha nagyobb meccsen játszana. Ott beszéltük, hogy elhúznám a nótájukat. Innen jött hegedű. És a góljaim után is ezt csináltam. A hegedűs gólörömöt.
Csapatkapitánya is lehettél a válogatottnak. Milyen érzés volt ez neked?
– Igen egy évig voltam a válogatott csapatkapitánya. Őszintén nagyon felemelő érzés mikor egy válogatott csapatkapitánya lehetsz. És nagy szó is, mert a csapattársak neveztek meg. Ha egy csapatjátékban megszavaznak a társak akkor az nagyon nagy dolog.
Mi vezetett végül ahhoz, hogy visszamond a válogatottságot?
– Az őszinte igazság az, hogy van egy felelősségteljes munkahelyem, hiszen a Kiskőrösi Rónaszéki Fürdő vezetője vagyok. Emellett a Soltvadkert vármegyei első osztályú csapatának játékos edzője is vagyok, illetve egy utánpótlás korosztályt is viszek még. És van egy feleségem és egy 9 hónapos kisbabám. Minden csütörtökön feljárni Budapestre edzésre ennyi minden mellett nem volt egyszerű. 320 km oda-vissza. Ott voltak az Európa és Világbajnokságok. Emiatt csak arra az időszakra tudtam mindig időzíteni a szabadságaimat, ami jórészt ezekre ment el, így kevés idő maradt a családdal töltött időre és pihenésre. Úgy döntöttem, hogy ezeket az időszakokat a családomnak akarom szentelni. Úgy gondoltam, hogy az idei Mexikói VB-re még kimegyek, de végül előbb meghoztam a döntést. Egy október 27-én az U20-as socca válogatott elleni edzőmeccsen búcsúztam el a válogatottól. Edzőktől, játékosoktól, segítőktől. A szívem az vitt volna tovább, de az észszerűség az a család mellett szólt. Nagyon szép évek voltak, emlékezetes pillanatokkal és gólokkal. Köszönök mindent a válogatottnak. A továbbiakban is nagyon fogok nekik szurkolni, hogy minél jobb eredményt érjenek el.
A visszavonulás kapcsán megkérdeztem két válogatottbeli rutinos csapattársát, hogy ők milyen embernek és játékosnak is gondolják Danit. Illetve az együtt töltött időkről is mesélt nekem. A válogatott két rutinos játékosa Szacskó László és Petric Branko.
Szacskó László: – Dani mind a pályán, mind azon kívül egy kivételes ember. Rengeteg meccset játszottunk együtt a válogatottban, és mindig szerettem a játékát. Hátsó emberként rendkívül hasznosan tudott előrefelé játszani, sok fontos gólt szerzett, és igazi vezér volt a pályán, aki húzta magával a csapatot. Persze, előfordult, hogy a meccs hevében összekaptunk egy-egy védekezési szituáción, de amint lefújták a találkozót, ezeket már el is felejtettük. Dani nagyon fog hiányozni nemcsak nekem, hanem az egész socca-válogatott csapatának is.
Petric Branko: – Nem véletlen lett a csapatunk kapitánya és az első naptól kezdve a barátom. Futballistaként egy húzóember volt, mindkét lábbal kiváló a rugótechnikája, nagyon jól látta a pályát. Példátlan, hogy hátsóként sok gólt szerzett. A pályán kívül egy csupaszív karakter, aki mindig megnevettetett minket. Fő feladatának érezte, hogy a magyar tanárom legyen, előszeretettel javította ki a helyesírási hibáim. Nagyon fog hiányozni Huszó hegedűje, sok sikert a csapat nevében.
Daninak sok sikert kívánunk a továbbiakban és gratulálunk a socca sportban elért eredményeihez.
Kiemelt fotó: A tavalyi Socca VB előtti játékosbemutató fotója Daniak. (fotó: Socca Hungary facebook)
