Véget ért a Közösségek Hete kiskőrösi programsorozata, amely a Petőfi Szülőház és Emlékmúzeum, a Petőfi Sándor Városi Könyvtár, a Petőfi Sándor Művelődési Központ, az Úttörténeti Múzeum, valamint a Fröccs és más közös szervezésében valósult meg. A rendezvénysorozat záróprogramjaként 2026. május 21-én, csütörtökön Vikorné Csvila Ráhel tartott előadást a Fröccs és más közösségi terében, ahol afrikai humanitárius missziójáról és a csádi gyermekotthonokban végzett korai mozgásfejlesztési programról mesélt az érdeklődőknek.
A Közösségek Hete során az elmúlt napokban több különleges program is várta a kiskőrösieket. Az érdeklődők hétfőn helytörténeti sétán fedezhették fel az evangélikus temető történeteit, kedden növény csereberén és író-olvasó találkozón vehettek részt, szerdán pedig közös alkotói délután kapcsolta össze a különböző generációkat az Úttörténeti Múzeumban. A programsorozat célja idén is az volt, hogy közösségi élményeken keresztül erősítse a helyi kapcsolatokat és bemutassa a város kulturális sokszínűségét.
A csütörtök esti előadás során Vikorné Csvila Ráhel személyes hangvételben számolt be arról az útról, amely egy korábbi álomból indult, majd rövid idő alatt valósággá vált. A humanitárius misszió keretében egy magyar szakemberekből álló csapat Csád fővárosába, N’Djamenába utazott, ahol három gyermekotthonban korai szenzoros mozgásfejlesztési programot indítottak el. A projekt célja az volt, hogy helyi gondozókat és szakembereket képezzenek ki olyan fejlesztési módszerekre, amelyek segíthetik a gyermekek mozgásfejlődését és idegrendszeri fejlődését.
Az előadó részletesen beszélt arról, hogy a program mögött hosszú előkészítő munka állt. A magyar csapat heti rendszerességgel tartott online egyeztetéseket, miközben összeállították az oktatási anyagokat, fejlesztési terveket és a szükséges eszközlistákat. A projekt részeként három fejlesztőszobát alakítottak ki gyermekotthonokban, amelyek közül volt olyan helyiség is, amely korábban mosdóként működött. A helyi körülményekhez alkalmazkodva számos eszközt helyben kellett elkészíttetni, így például a mozgásfejlesztéshez szükséges bordásfalat egy helyi szakember gyártotta le egyetlen fotó alapján.
A résztvevők betekintést nyerhettek az afrikai mindennapokba is. Az előadás során számos fénykép mutatta be N’Djamena utcáit, a földutakat, a helyi piacokat és azokat a körülményeket, amelyek között az emberek élnek. Vikorné Csvila Ráhel beszámolt arról, hogy a városban szinte minden az utcán zajlik: kis bódékban árusítanak, a motorok egyszerre több embert és árut szállítanak, az üzemanyagot pedig sok helyen egyszerű műanyag flakonokból mérik ki. A közlekedés és az infrastruktúra európai szemmel rendkívül szokatlan képet mutatott, ugyanakkor az ott élők találékonysága és alkalmazkodóképessége mély benyomást tett a magyar csapat tagjaira.
A humanitárius misszió egyik legfontosabb része a helyi gondozók képzése volt. Az első kiutazás alkalmával elméleti oktatás zajlott, amely során a résztvevők a szenzomotoros fejlesztés alapjaival, a mozgásminták kialakulásával és az idegrendszeri fejlődés folyamataival ismerkedtek meg. A második alkalommal gyakorlati képzés következett, ahol életkorokra bontott mozgásfejlesztő programokat tanultak meg alkalmazni. A szakemberek számára francia nyelvű, több mint kétszáz oldalas szakmai anyag is készült, amely részletesen tartalmazza az elméleti és gyakorlati tudnivalókat.
Az előadás egyik legmeghatóbb része az volt, amikor az előadó a gyermekekkel való találkozásokról mesélt. Elmondása szerint a gyerekek eleinte félénken és távolságtartóan viselkedtek, ám a közös játékok és mozgásos foglalkozások gyorsan oldották a feszültséget. Különösen emlékezetes maradt számára az a pillanat, amikor a gyermekek először próbálhattak ki olyan fejlesztőeszközöket, amelyeket korábban még soha nem láttak. Több olyan gyermek is volt, aki speciális segédeszköz segítségével életében először állhatott stabilan a saját lábára.
A projekt nemcsak az oktatásról szólt, hanem humanitárius segítségnyújtásról is. A magyar csapat élelmiszeradományokat osztott ki a helyi családok számára, amelyek cukrot, rizst, olajat, kukoricalisztet és tejtápszert is tartalmaztak. Az előadó beszámolója szerint volt olyan alkalom, amikor több száz csomagot kellett kiosztaniuk rendkívüli hőségben, miközben a családok hosszú órákon át türelmesen várakoztak az adományokra.
A gyermekotthonokban tapasztalt körülmények sok esetben megrázóak voltak. A résztvevők láthattak olyan szobákat, ahol ötven gyermek élt együtt szinte teljesen berendezés nélkül, játékok helyett műanyag palackokkal játszva. Ugyanakkor az előadó többször hangsúlyozta, hogy a nehéz körülmények ellenére az ott élők rendkívül alkalmazkodóak, összetartók és hálásak minden segítségért.
Az est során szó esett arról is, hogy a program hosszú távú célokat szolgál. A résztvevők öt évre vállalták a fejlesztőszobák fenntartását és a mozgásfejlesztési programok működtetését. A magyar szakemberek rendszeres visszajelzéseket kapnak a helyi munkatársaktól, akik azóta is aktívan használják az elsajátított módszereket és eszközöket. Emellett tárgyalások kezdődtek annak érdekében, hogy az elkészült szakmai anyag bekerülhessen Csád nemzeti fejlesztési programjába, így a kezdeményezés később országos szinten is hatással lehet a gyermekfejlesztésre.
Az előadás végén Vikorné Csvila Ráhel arról beszélt, hogy a projekt mottója – „Minden lehetséges annak, aki hisz” – végigkísérte az egész missziót. A három gyermekotthonban végzett munka, a helyi közösségek kitartása és a magyar csapat összefogása egyaránt azt bizonyította számára, hogy apró lépésekből is születhetnek hosszú távon jelentős változások.
Fotógaléria:
