Ma délutánra picit megszikkadt a bejgli. Fagyoskodtunk a reggeli ónos esőben, ami szenvtelenül kopogott a sapkánkon. Kapartuk a jeget a kocsiról. Fújtuk a jégolvasztó spray-t. Az autóban pedig csutkán pörgött a fűtés. Elindultunk nagykabátban, egyensúlyozva a süteménnyel teli tálcákat és az ajándéktáskákat. Megfáradva a közepesen sikerült pihenésben. Karácsony másnapján egy picit megszikkad az ünnep is.

Valahol legbelül fészkelődik egy érzés: csak ennyi volt? Erre vártam annyit? Ezért sütöttem-főztem, ezért takarítottam, álltam sorban az üzletekben? Karácsony másnapján, ha nem vigyázunk, az elégedetlenség kósza zsarátja lángra kap, és felperzseli a szép perceket, órákat.

-Hirdetés-

Ne hagyjuk! Csakazértis vegyünk sorra, mindent, ami szép! A tökéletesen eltalált ajándék láttán felragyogó mosolyokat. Az öleléseket, amikből mindennap négyre lenne szükségünk, hogy jól legyünk. A halászlé és a töltött káposzta érett, eltelítő illatát. A társasjátékok óráinak önfeledt nevetését.

A kép forrása: Facebook/tibiatya

És emlékezzünk! A meleg szobában, a fotelekben ülve emlékezzünk a nyári napokra, amikor behordtuk a fát. A süteményt majszolva az órákra, amikor formára alakítottuk a linzert, és a napra, az esőre, ami megérlelte a hozzávalókat. Csak rajtunk múlik, hogy akarunk-e, képesek vagyunk-e nagyobb távlatokban létezni.

Van, hogy az ünnepek a fájdalmat hozzák el. A veszteségeinket hordozzák a napok, és az igazságtalanság érzése karcol formátlan barázdákat az arcunkra. Karácsony másnapján sírni is szabad.

A kép forrása: pixabay.com/pkozera

Nem lennék meglepve, ha az a kisfiú, akinek a szülinapját ünnepeljük, karácsony másnapján sírt volna. A szülei nem sokáig melegedhettek az istállóban. El kellett hagyniuk az országot. Nemcsak a szívükben, de a nyomukban is fájdalom és rettenetes keserűség járt Heródes fékevesztett hatalomféltése miatt. Az ünnep néha feltépi a sebeket. És nincs a lelkünkben egy arasznyi bizalom sem a holnap felé. A fájdalmunk is normális.

Karácsony másnapján az istálló szamarai és kecskéi ugyanolyan unottan ropogtatták a szénát, mint a nagy este előtt. A fogadók kiürültek, mert mindenki hazatért. Karácsony másnapján mintha fakulna az izzósorok fénye, de nekünk nincs félnivalónk: csak a bejgli romolhat el, a szeretetnek nem jár le a szavatossága.

A kiemelt kép: pixabay.com/165106