Kislánykoromban rettegtem a feketepontoktól és a rossz jegyektől. Édesanyám nem volt elnéző a bizonyítvány terén. Talán mert neki nem adatott meg, hogy kedve szerint tovább tanulhasson. Elvárta, hogy hozzam a szintet.
A magas elvárások fura jószágok. Észrevétlen rágják be magukat az ember zsigereibe, és belső késztetéssé válnak. Tizenhatévnyi alap, – közép- és felsőoktatásban zajló életemet meghatározták. Csak a kitűnő bizonyítvány tett elégedetté.
Mégis a főiskolás Növényélettan kettesem megszerzése él bennem a legélénkebben. Emlékszem a folyosóra, Sivók Béla tanár úr tekintetére. Az indexem – akkor még papíralapú – surrogására, amibe bevéste az elégségest: a végeláthatatlan, éjszakákba nyúló tanulás és egy pokoli nehéz vizsga legszebb végszóját.
Aztán gyógypedagógus lettem. Hányszor ülök a fejlesztőben úgy, hogy kétségbeesetten igyekszem tenni valamit, hogy a gyerekek elérhessék a vágyott elégségest. Vagy hogy legalább vágyják azt az elégségest. Hogy valami csoda folytán kihúzzam őket a kudarcok vagy a nemtörődömség tompa fásultságából. Annak a bizonyos növényélettan vizsgának – többek között – ez lett az értelme. Együttérzővé válni azokkal, akiknek „csak” a kettes kell(ene).
A bizonyítvány ilyenformán túlértékelt dokumentum. De bizonyos értelemben alulértékelt. Dönthetünk úgy, hogy mélységes empátiával a diákot önmagához viszonyított fejlődése alapján értékeljük. Aztán kilökjük a világba, hogy arcul csapja a valóság. Senkit nem érdekel, mihez képest érted el, amit elértél. Csak az, tettél-e valamit az asztalra. Aminek lapja hol erre, hol arra billeg.
Azt hiszem, nekünk felnőtteknek az a felelősségünk, hogy megtanítsuk a gyerekeket egyfajta optimista realizmusra. Hogy ismerjék magukat: mit várhatnak el maguktól. De legyenek álmaik, vágyaik, amikért tenni akarnak, akár erőn felül is.
Az iskola sok szempontból csak közvetetten alkalmas erre. Biológiatanár vagyok. Számít-e a felnőtt életünkben, hogy tudjuk: hogyan szaporodnak a csalánozók? Aligha. Számít-e, hogy látjuk: a világ sokszínűségét, aminek jövőjében felelősségünk van.? Mindennél jobban. Ezt kellene megtanulnunk. Még ha ezért nem is jár bizonyítvány.
A kiemelt kép forrása: pixabay.com/WOKANDAPIX
