Mindennapi történeteink

Ha épp nem tanítok, akkor a telefonommal dolgozom. Fotózok vele. Felveszem a beszélgetést, ha interjút készítek. Megosztom a cikket az oldalamon. Ha ránézek a kezdőlapon az applikációkra, minimum a messengeren, a viberen, az üzenetekben,...

Mindenki feszült, érthető is, hiszen március óta a COVID királysága alatt sínylődünk, az életünkbe bekúszott a bizonytalanság, a nappalok rövidülése pedig nemcsak a környezetünket tette sötétebbé, hanem a lelkünket is.     Görcsösen kapaszkodunk az adventi...

A morzsa, a panír és a gyermeknevelés. Nagyon kedves futó édesanya ismerősöm szólt hozzá egy bejegyzésemhez a címadó hasonlattal. Az e heti Mindennapi történeteink rovat megírásakor – és persze egész héten, mióta olvastam –...

Annyira naívan és vidáman integettem a kedves rendőrnőnek, miután megérkezett a COVID karanténfeloldozási nyilatkozat. Mondtam is neki, hogy holnaptól nem kell jönniük. Mindig megkérdezték, hogy rendben vagyunk-e, van-e, aki segít. Szóval ez most nem...

Korona. Tavaly decemberben itt-ott elhangzó beszélgetésfoszlány. Márciusban valóság. Szeptemberben megpróbáltunk együtt élni vele. Novemberben mindenkinek van valakije, aki pozitív. Nem voltam vírustagadó egy percig sem. Kissé naívan és bizakodva éltem, engem majdcsak elkerül. Nem került....

Ma arról szeretnék mesélni, hogyan lett az emberből kontaktszemély. Ültem a biciklin. Kicsit szemerkélt az eső. Fejembe húzva a sapka, arcomon a bolt után véletlenül rajtam maradt maszk, szemüvegemen a drága pénzen vásárolt –...

1991 óta november 14-én ünnepeljük a Diabetes Világnapját. Hálával emlékezve Frederick Bantingra és Charles Bestre, akik 1922-ben felfedezték az inzulint. November tizennegyedike egyébként Banting születésnapja. Ma 250 millió diagnosztizált cukorbeteg él a Földön. Évente...

Zápor-kör. Talán soha nem fogom megunni. Pontosabban remélem. Ma délután is odakint jártam. Bár megvolt a fejemben a mai Mindennapi történeteink sztori, úgy éreztem, inkább erről szeretnék írni ismét. A Zápor-kör népéről. A közösségi oldalak...

Miféle gólyahír? Elmesélem. Múlt szombat délután futottam a Soltvadkertre vezető bicikliúton. Gyönyörű, napsugaras őszi idő volt. Békés hangulatban gyarapodtak a kilométerek. Ha egy anyának sikerül szombat délelőtt kitakarítania, egyfajta hálás nyugalommal fordít magára is...

Régen volt – Istennek hála –, amikor először futottam. Sokszor írtam róla, nem is untatnám vele az Olvasót, de mióta a Mindennapi történeteink rovat útnak indult, rengeteg inspirációt kaptam a cikkekhez futás közben. A...