Egy véletlen verstanulás története. A tavasz újra beszökött a teraszunkra. A délutáni napfény lustán, hívogatón melengette a két fotelt. A kertben volt dolgom. A felásott talaj dús szürkesége, a kútból húzott víz karcos hidege, az antennán burukkoló galamb méla egykedvűsége csendes nyugalommal ölelt körbe. A frissen locsolt, kiárkolt föld felett guggoltam. Tenyeremben apró hagymák, parányi sárgarépamagvak várták a sorsukat.

-Hirdetés-

A fiam kiült a teraszra. Odaintett nekem, aztán tanulni kezdte a verset. József Attila: Születésnapomra. Szavait a kertig hordta a szél. Két sor hagyma között megpihenve, leültem mellé, és elmerültem a zseniálisan megkomponált versben.

Egy idő után halkan a fiammal együtt mondtam. Teszteltem magam, az én emlékezetemben is gyarapodnak-e versszakok. „Az ám, hazám…a hont kivont…fura ura, s a leghíresebb: taní-tani.” Élvezet volt hallgatni.

Negyedóra múltán egy széncinege is csatlakozott verstanuló kompániánkhoz. A délutáni béke szinte giccsbehajló díszleteként.

Játszottunk a szavakkal. A fiam és én labdába sem rúghattunk Horger Antal meghurcolt tanítványa mellett, de gyártottunk néhány közepesen vicces parafrázist, és közben nagyokat nevettünk.

Mindig hittem a verstanulás erejében. Mert általa mélyebben tisztelem különleges nyelvünket. Ahogy iskolás korunkban az Anyám tyúkja felől haladunk a Nem tudhatom felé, nemcsak a memóriát tréningezzük, hanem a gondolatok szabadságát is. Manapság nagyon ránk fér.

Javaslom a kedves Olvasónak is, hogy néhanapján, akár a gyermekei versét kikérdezve, tegye próbára a verstanulás képességét! Micsoda üdítő változatosság a sok, szemünk előtt legördülő szenny között.

Ráébreszt, hogy az ember gondolkodásra született. Hogy agyunk, ez a törékeny, csodálatos rendszer, értünk van. Milliárdnyi sejtjének egysége akkor támogat bennünket, ha jó ismerettel töltjük meg.

A kép forrása: pixabay.com/ninnocare

Az vagy, amit megeszel”. (Ludwig Andreas Feuerbach) Testünk és szellemünk etetése határozza meg, kivé válunk.

Ki tudja, talán éppen egy klasszikus verstanulás frissíti fel rapid információkhoz tompult agyunkat. Hogy egyetlen évünk se szeleljen el, nemhogy harminckettő. Holnap lesz a vers és József Attila születésnapja! Örülök, hogy újra megtanulhattam „magam, magam”.

 

A kiemelt kép forrása: pixabay.com/ramdanidjamel

MEGOSZTÁS