Mindennapi történeteink

Egyszer láttam egy mémet Matthew Perryvel kapcsolatban. „Ő volt a legmenőbb fickó a Jóbarátokban, mert Julia Roberts és egy Gilmore-lány is megvolt neki.” Chandler a kedvenc karakterem a sorozatban. Nem volt kérdés, hogy elolvasom...

Felnőtt közösségben beszélgettünk nemrégiben arról, hogy mit jelent számunkra a kitartás. Mindannyian egyetértettünk abban, a kitartás annak képessége, hogy a kudarcok ellenére megyünk előre. Nagyon elégedettek voltunk, hogy élemedett korunkkal együtt beköszöntött a bölcsesség dicső...

Kamaszkoromban természetesen a nyárért rajongtam. Szőlőbe indulás előtt mezítláb sétáltam végig a harmatot gyöngyöző füvön. Eldőltünk a sárga homokon ebéd után a diófa alatt, és a távolban reszkető forró levegőt figyeltük álmosan. A pince...

Amikor gyerek voltam, matekórán titokban számoltunk az ujjunkon. Szégyellnivaló dolog volt. Pedig a mai napig mutatom a szorzásnál és az osztásnál a maradékot a bal kezemen. A Bárczin, matematikatanítás módszertana órán mondta az előadó, hogy...

Pünkösd számomra mindig azt jelentette, hogy az emberek képesek voltak megtalálni a közös hangot egymással. Persze tudom, teológiailag és a személyes hit szempontjából mélyebb és sorsfordítóbb jelentősége van. Ma mégis egy általánosabb üzenetén gondolkodtam. Pünkösd...

Vannak szavak, amik eltűntek az életemből, mióta felnőttem. Amik a paraszti világban töltött gyerekkorom részei voltak. Ha kimondom: döngölő, érzem az orromban a törköly illatát, látom a ruhámra fröccsenő lilás szőlőlét, és hallom, ahogy...

Egy tökéletes nap után vezettem haza az M5-ön. A köd szürkésfehéren csillogó masszává olvasztotta körülöttem a világot. A csepp sárga autóban ülve szorította a mellkasomat a klausztrofóbia. Az autópálya amúgy sem a kedvencem. Szeretek...

Fejlesztő foglalkozáson egy több tantárgyból „vesztésre” álló fiatalember azzal állt elő, hogy ne kínozzam törtek és hangrend gyakorlásával, mert sportoló lesz, ahhoz pedig nem kell továbbtanulni. A diplomás olimpikonokat és a sportkarrier életkorhoz kötöttségét...

Az első nagypéntek is ilyen szomorkás, szürke hétköznap lehetett. A kereszt alatt álldogáltak az emberek. Azon töprengve, ez vajon a világvége? Az az ecetszagú, töviskoronás férfi tényleg az Isten fia? A köntösén osztozkodtak, kockázva...

Elfogult vagyok a könyvekkel kapcsolatban. Olvasni és írni ugyanolyan szenvedélyesen szeretek. Kamaszkoromban, amikor órákon át fordítottam a kertet vagy kaccsoltuk, horoltuk a keskeny soros szőlőket, a fejemben történeteket írtam. Kedvenc főhőseimet ma sem felejtem....